ivankulekov

Valogatta es forditotta
Szondi Gyorgy

 

1
ELIDEGENEDES
1 + 1 = 1 + 1

2
Kedves Szerkesztoseg!
Azert irok Onoknek, mert nincs mas dolgom. Keson fekszem, hogy a nap nagyobb reszet alomban toltsem, igy megsporolom a reggelit, olykor az ebedet is. Ha lazas vagyok, elofordul, hogy meg a vacsora is kimarad.
Szeretem, ha lazas vagyok. 41°C-nal alom es vagy egybeolvad,
akar az angol dream szoban. Akkor kezdodik az igazi elet. Folkapaszkodom a lelkemre, s elore-hatra szallok. Osszegyulunk baratok-ellensegek, feherek-feketek, elok-halottak, kicsit-nagyon korbejarjuk az itteni s a tulvilagot, s jol-rosszul valahogy eltelik az oroklet…
Az oroklet elmulik, a tobbi ido azonban csak nem akar. Beosztod a penzed a honap vegeig, elolvasod nehanyszor a regi ujsagokat, sorba rakod ujra a konyveket, a kozvecebol ellopott katonaszappannal kimosod a zoknid, megnezed a szepseget a szekrenyajton, megnezed magad a tukorben, beosztod a penzed a honap vegeig, elolvasod az ujsagokat, amelyekkel a fiokokat belelted ki, kiontod a szemetesvodrot, vegigjarod a kirakatokat, itt-ott megallsz, mint egy setaltatott kutya, „kerek negyed kilo kenyeret”, mondod, hogy hangod is halljad, bekapcsolod a radiot es a televiziot, fogod a tollad, s lekormolsz ket Baudelaire-verset, mert ez most nem a kolteszet ideje, beosztod a penzed a honap vegeig…
Hallottam, hogy a palyaudvaron mindig van munka, odamentem,
erdeklodtem, de nem kellettem, merthogy oreg volnek. Meg hogy nem vagyok no.
Az osszes ismerosom emigralt. Azt irjak, jol vannak. Beosztjak a penzuket a honap vegeig, elolvassak nehanyszor a regi ujsagokat…
Sok otletem volt, de csak olyanokra akadtam, akik kettore voltak
kivancsiak mind kozul. Az egyik az, hogy vegezzunk az osszes kulfoldivel s hoditsuk meg a vilagot, a masik az, hogy vegezzunk az osszes gazdaggal s hoditsuk meg a vilagot.
Azt akarom jelezni ezzel a levellel, hogy jovunk, keszuljenek a fogadasunkra.
P. S. Elnezest ha elobb jonnenk, mint ahogy a level megerkezik.

 

3
Politikapolitikapolitikapolitikapo
litikapolitikapolitikapolitikapoliti
kapolitikapolitikapolitikapo
litikapolitikapolitikapol
itik
apolitikapolitikapolitikapolitika
politikapolitlkapolittkapolit
ikapolitikapolitikapolitik
a
politikapolitikapolitikapolitikap
olitikap
Benyulok a szamba,
s leszoritom nyelvem
victoryra nyilt
ket ujjammal.

 

4
Mi mindannyian kulturlenyek vagyunk.
En is tudom, hogyan viselkedjem a tarsadalomban.
Hallgatok.
Nem teszek fel kerdeseket.
Teljesitek.
S felek, nehogy (maguk) azt mondjak – ez ironia.

 

5
Valaki valahonnan, ahol az embereket
mieinkre es tieitekre osztottak, nem
tudta, melyikukhoz is tartozik, mig
egyszer meg nem kerdeztek, hogy te melyikhez
tartozol, s ekkor megertette,
hogy nem azokhoz, akik megkerdeztek,
hogy te melyikhez tartozol.

6
Erdo.
Hogy hol az eleje, nem tudom.
Vege a fejszeben, mely mindig velem.

 

7
Egy embernek volt egy tehene.
Az tejet adott neki.
A tehen elpusztult.
Az ember emlekmuvet emelt neki.
Es feji tovabb.

 

8
Cella.
Racsok.
Rozsdara vannak itelve

 

9
A deli szel illata. Csermelyek csobognak. Viragok bujnak elo. Harangok zugnak. Baranyok begetnek. Olik oket.

 

10
Sok-sok szarnyalas utan a sas felert a csucsra. S elkepedt. A csucs foglalt – egy csiga volt ott.
– Bizony – magyarazta a csiga –, en itt lattam
meg a napvilagot.

 

11
Az asztalon egy szelet kenyer szarad.
Ket kutya kerulgeti s csorog a nyaluk. Egyikuk lekapja a kenyeret s elfut.
A masik utoleri, elveszi tole a kenyeret, s visszaviszi az asztalra.
Az egyik eb meghal ehsegeben, a masik
– orhelyen.

 

12
Az Irodalombaratok Klubjanak minden tagja masodik foglalkozasra is szert tett – szerkeszto is egyben.
Jol tudjuk, hogy amit mint szerzoknek le kell irnunk, szerkesztokent azt kotelesek vagyunk kihuzni.
Igy hat ha valaha konyveinket kinyitjatok,
ne csodalkozzatok, hogy tulajdonkeppen nincs bennuk semmi.

 

13
Mi a vilag?
Mi az ember?
Mi az elet?
Mi a halal?
Mi a szabadsag?
Mi a szerelem?
Mi a boldogsag?
Feleletek:
A kerdes mind orok.
A felelet mind atmeneti.

 

14
Azt almodom, hogy egy idetlen viccben elek. Ezuttal az amerikaival
s a sveddel. Az amerikai tehenet legeltet, a sved parlamentet epit, en pedig kicsi hazam kore keritest huzok. Felhokarcolonal magasabb keritest szeretnek falazni, csak nincs hozza anyagom eleg, hat lassacskan szetbontom kicsi hazam. Eso buzdul neki, felveszem
fekete viharkabatom, alagutat furok a kerites alatt, s megyek megnezni az amerikait, aki enekel az esoben. Megismerkedunk. Kiderul, hogy nem vett eszre se engem, se a hazam, se a keritesem. Meselek az amerikainak az amerikai muveszetrol: John Heseliusrol, Thomas Sallyrol, William Merith Cheisrol, George Bealouse-rol, Benett Newmannrol, Ad Reinchartrol, George Segallrol, Seul Steinbergrol… Az amerikai megkoszoni, s fizetni akar a leckeert. En nem engedem meg, hogy penzrol szo essek. Tudatom az amerikaival,
hogy van egy pincer ismerosom, ki mindig el tud latni nemi dollarral. Egy havi fizetesemert harminc dollart is vehetek, mondom neki. Hany evig eltem Amerikaban, kerdezi az amerikai. Nem voltam meg Amerikaban, felelem neki, s bajosan is leszek, mivel az almom egy teli udules Bulgariaban. Labujjhegyen odajon
hozzank a sved. Erdeklodik, hogy serti-e a szabadsagunkat, ha este 17.10 es 17.45 kozott setal egyet a viccben. Ugyanebben az idoben
Stockholmbol erdeklodnek, mi a sved velemenye a diszhalakrol keszulo torveny kapcsan – meg kell-e tiltani tartasukat 90?50?40 centimeternel kisebb akvariumban, vagy nem. Van egy halor ismerosom,
mondom az amerikainak s a svednek, es halaszati tilalom alatt is horgaszhatok. Igyekszem egyfelol megmutatni nekik, hogy nem vagyok en akarki, masfelol ugyanakkor kovetem instrukcioimat
is, hogy keruljem a politikai beszelgeteseket. Es hogy egeszen elkepesszem oket, kozlom veluk, hogy van egy hentes ismerosom is, es mindig tudok hust venni. Az amerikai s a sved vagy nem erti, mit beszelek, vagy csak ugy tesznek. Ni, mi ropul ott!, mondom nekik, odaneznek, en akkor feneken billentem mindegyiket, s vihogva viszszamegyek
a keritesem moge. Kezdek haragudni az almomra. Mert enekel az amerikai az esoben, en pedig, aki tobbet tudok nala az amerikai muveszetrol, ijedten nezem fekete viharkabatom alol? Mert ertekeli jobban a szabadsagot nalam a sved, aki nem tudja, mi az, hogy rabsag, sem hogy mi a terror, sem hogy mi az eroszak? Mert van nekem vegzettsegem, nekik pedig – kulturajuk? Mert elek egy ilyen idetlen viccben? Mert nem fugg az almom egy csoppet sem tolem? Nem, tovabb igy nem birom! Ujra elalszom…

 

15
Nagybatyam, aki Bulgariaban el, Magyarorszagon
szeretne elni.
Nagybatyam, aki Magyarorszagon el, Bulgariaban szeretne elni.
Az apjuk, aki a mennyekben el, meglatogatta
es megnyugtatta oket, hogy ami Magyarorszagon, az van Bulgariaban, az van a mennyekben is.

 

16
Torokok keszitik nekunk a kenyeret.
Franciak a sajtot.
Angolok az italokat.
Gorogok a borkorcsolyakat.
Kinaiak a gatyakat.
Osztrakok a melltartokat.
Japanok a televiziokat.
Nemetek a kocsikat.
Szingapuriak a komputereket.
Amerikaiak a filmeket.
Oroszok a pisztolyokat.
Ennyit tesz, hogy nagy nep vagy.

 

17
Egy szep este a mieink jutottak otthon hatalomra.
Olyan regen vartam oket, hat nagyon megorultem nekik. Elozo vendegeimtol, akik korabban voltak otthon hatalmon, nem maradt semmi enni- es innivalo, a mieink azonban azt mondtak, ne aggodjak – hogy hatalmon vannak
otthon, ez mar oket eltolti. Lam, nem olyanok,
mint a tobbi – daloltam a furdoszobaban, s szivem repesett a lelkesedestol. Lefektettem oket, masnap nezem – ok az agy alatt, a celok a pokhaloban – titkos ellensegeket kerestek.
Azt hittem, viccelnek – lattam mar oket, mielott hatalomra jutottak otthon, igy viccelodni
– amikor azonban kidobtak az agyat az ablakon, megertettem, hogy mar nem trefalnak.
Sirni szerettem volna. Lyukat vajtam a foldbe, s belekiabaltam: „Miert, Midasz kiraly, miert, hat nem a mieink vannak hatalmon?” A visszhang csak annyit felelt: „Hatalmon. Hatalmon. Hatalmon.”

 

18
Szotyolat vagy tokmagot?
Mindenki szotyolat eszik…
Akkor tokmagot.
Szotyolat a papagaj eszik…
Akkor tokmagot.
A szotyola fekete, a tokmag feher…
Akkor tokmagot.
A tokmag sotetben terem,
a szotyola vilagosban…
Akkor szotyolat.
A szotyola csak szotyola,
a tokmag – tokmag…
Akkor…
Bocsanat, melyik magot szeretne, hogy a nyakaba
kopkodjem?

 

19
Eljott az ido.
Mell
Csak ugy nem indulhattam el.
Mult
Listat keszitettem a legszuksegesebb dolgokrol
No
(beturendben):
Nok
Anya
Pisztoly
Allatok
Politika
Bevasarlas
So
Dinnye
Szalami
Erekcio
Szalveta
Ez
Szappan
En
Szamok
Film
Szem
Filozofia
Szerelem
Fogak
Toilette
Gatya
Tojas
Gyerek
Tu
Gyomor
Tukor
Hazugsag
Ut
Haz
Utlevel
Isten
Vendeg
Kes
Villa
Kocsi
Viz
Konny
X
Konyvek
Zokni
Majd
Mell
Mult
No
Nok
Pisztoly
Politika
So
Szalami
Szalveta
Szappan
Szamok
Szem
Szerelem
Toilette
Tojas
Tu
Tukor
Ut
Utlevel
Utlevel
Villa
Viz
X
Zokni
Hatamra etettem a listat s elindultam.

 

20
Ne engedd, Uram, hogy magam valasszam meg buntetesem.
A legkonnyebbet vagy a legnehezebbet valasztom.

 

21
Egyedul vagy s vegre meg kell bekulnod ezzel a
gondolattal – mondtam… mondtam…
Magamnak.

 

22
Faj a szivem magamert.
Biztos meghaltam.

 

23
Es meggyulolod, amit szerettel
es elvesztettel.
Es megkonnyebbulsz.
Es meggyulolod magadat.

 

24
Erezlek.
Nezem magam, s nem latlak.
Mindig igy lesz, ameddig a tukorbe,
s nem azon at nezek?

 

25
Hany ora van? … Se felkelni, se ujra elaludni nem tud az ember…Tegnap is ugyanebben az idoben ebredtem fol… Sok sort ittam az este… Es ezek a szunyogok! .. Nem kepesek kiirtani oket! … A tevebol
meg csak karattyolnak – hogy ezt kiirtottuk, azt megszuntettuk… Ma este megfurdok s kicserelem a lepedot. Jaj, csak ezt a telet birja meg ki, jovore elviszem Petrovicshoz, foltozza meg nekem… Nem, nem mosom ki, csak megforditom, mert a sok mosastol ugye… Nem, nem a mosastol van, sokat hanykolodom, mig el nem alszom… Vannak, akik azonnal elalszanak, egy lepedo eleg nekik husz evig… Meg ezt a telet ha kibirja, jovore elviszem Petrovicshoz, foltozza meg nekem… varrja meg… Gyujtok ra penzt… Kigondoltam egy munkat, csak sikeruljon… Szoval raveszem a Kolykot, torje ki a vilag osszes ablakat,
en meg majd mintegy egeszen veletlenul megyek utana mint uveges…
Hi-hi-hi!… Vagy elmehetek az Akademiara. Modellt allni… Ki nem gyakorolta mar rajtam rajztudasat?… Legjobban azt szeretem, amikor ugy festenek le, hogy a mezon falatozom. Meleg cipo, turo, paradicsom es paprika. Az ismertebb muveszek meg foghagymat is adnak… De ha a professzor a fal melle allit, hogy a tortenelemnek azt az atkozott kereket tartsam – hat azt nem! Kiver a porsenes ettol a kerektol… Es nem vagyok hajlando egyfolytaban vigyorogni mint egy gyengeelmeju. .. Van ott azonban egy lany, egy egyetemista… Ha o mondja, hogy fogjam meg a kereket…. Hoho!… Es ha meztelen testet akar rajzolni?… Oh, anyam, lenne mit latnia!… Hinnye, ez az ido egeszen megallt! Amikor a Kheopsz piramist epitettuk, ilyenkor kellett felkelnunk. Mig cipeltuk le-fol azokat a kotomboket, hany csavar
meg fogaskerek esett ki… Ahogy hatrafordulok s megpillantom a piramist, azt a femes izt erzem azonnal a szamban… Akkor megiscsak
volt rend! Tarsaim maig ott hordozzak a farao kepet a tarcajukban…
Csak egy kicsit hunyjam be a szemem, hadd pihenjen… Holnap, nem, mar ma van, nyolc ora var ram a szamitogep elott… Este pedig meg kell neznem a film 234. folytatasat… Veszek majd harom sort, berakom a hutobe, aztan ejjel akar otszor is kimehetek, nem szamit… Ugy bizony, en is csak ember lennek!… Ha holnap ne adj Isten… senkinek se jutnek az eszebe, senkinek!… Hanyszor meghaltam
mar, Uramisten, de hanyszor! Oregsegben is, betegsegben, golyotol, bombatol… Nem egy haboru volt az, nem egy beke… Oh, en szegeny!… Nem, nincs miert panaszkodnom – ilyen az elet, ilyen a halal… Fel a fejjel! Menj oda az ismeretlen ember emlekmuvehez, s helyezz el magadnak egy csokor viragot!

 

26
Egy ember irt egy allatmeset.
A nepek csak amuldoztak: honnet ez a civil kurazsi benne?
Maga a varos elso embere udvozolte irasaert.
A szerzo megkoszonte az elso embernek,
hogy a varosban minden feltetel adva van ahhoz, hogy az allatmese-iras a civil kurazsi kifejezese lehet.
Kulonbozik az embertol.
Aztan elaludtam.

 

27
Kenyeret keszitek s a kenyerert dolgozom.
Szamomra a kenyer meleg vagy hideg, feher vagy barna.
Az kulonboztet meg az allattol, hogy a kenyeret olcsora es dragara is osztom.
Nem osztom a kenyeret szepre es csunyara,
s ez kulonboztet meg az embertol.

 

28
Hokuszpokusz!… Nem csalas, nem amitas, minden…
Hova tunt el a kendom?… Nem, nem a selyem, az en kendom. A masik zsebemben van talan?… A kabatzsebembe dugtam?… Nincsen. Annyira szerettem, ugy vigyaztam ra…
Krasztyo, nem tudod, hol van a ken-dom?… Krasztyo!…
Hova tunt ez az ember?… Kaci!… Baratom!… Hol vagy?…
Edesem, keresd meg Kacit, kerlek!… Edesem!… Edes aranyom!… Hol vagy?… Edes aranyom!…
Istenem!… Istenem!… Istenem!…

 

29
Anya boldog.
Fia nem ismeri a haborut.
Lediplomazott. Megnosult. Dolgozik.
Van lakasa, konyvtara, kocsija.
Jollakott.
Anya, mert beszel a fiad magarol harmadik
szemelyben?

 

30
Milyen kicsi vagyok!
Milyen kicsi a vizespohar!
Milyen kicsi a forras!
Milyen kicsi a folyo!
Milyen kicsi a tenger!
Milyen kicsi az ocean!
Oldodjak fel.

 

31
Szerelem.
S kezdodik minden elolrol.
Szerelem.
S kezdodik minden elolrol.
Halal.
S kezdodik minden elolrol.

 

32
Megvagtam magam.
Faj neked?

 

33
Nyilvan jo fodraszhoz kerultem – a nyakam
kore keritett kendon nincsen vernyom.
Akad mindenfele, mert ne lenne jo fodrasz is.
Jollehet a feher kopeny csaloka, inkabb koverkesnek
latszik, mint cingarnak. Olvastam,
hogy a kover emberek jok… Vagy tanultam
ezt?… Itt, a ful mogott kicsit stuccolja
fol, mondom majd neki, meg hatul, a tarkon
kicsit, mondom majd… Nem, meg megsertem.
.. Azt hiszi, pancsernak gondolom,
olyannak, aki nem tudja, mi a dolga. Es egykettore
elintez. Az elottem levot se hallottam,
hogy mondta volna, hogyan szeretne a hajat
megnyiratni. Amikor azonban felkelt a szekrol,
ugy tunt, elegedett volt. Borravalot is
adott. Ebben a fodraszuzletben biztosan az a
szabaly, hogy nincs kivansagod, elegedettnek
latszol es borravalot adsz… Mert nem adom
en oda elore a borravalot?… Hogyisne, meg
megvesztegetesnek veszi, ez pedig mar a szabaly
megsertese .. Bizalmammal vesztegetem
meg. Bizalommal olyant is megvesztegethetsz,
akit penzzel nem tudsz lefizetni. Ezt
olvastam valahol… Vagy tanultam?… Meg
kell nyugodnom, ertesere kell adnom, hogy
teljesen onszantambol es merhetetlen jo szandekkal
helyezem fejem kezei koze… De hat
ez szamara abszolut vilagos. Volt ido, amikor
a borbelyhoz a rendor vitt oda, most azonban
mas a helyzet. Most az ember a fodraszszekhez
teljes tudatossaggal megy oda,
most a fodraszszek elott sorba kell allni, s
mindenkinek az a vagya, hogy fejet a fodrasz
kezebe tegye. Csak ez az elmult evek alatt
kialakult felteteles reflex, hogy amikor nyakara
teszik a kendot, izzadni kezd… Jo, hogy
kover fodraszhoz kerultem, a kover emberek
tudjak, mi az az izzadas… Mosolyog…
Valami szep jutott az eszebe, es mosolyog…
Aki emlekezni tud, nem lehet, hogy ne tisztelje
a fejet. Ezt olvastam valahol, vagy tanultam?…
Elfelejtettem… Itt, a ful mogott, ha
kicsit felstuccolja, es hatul, a tarkon kicsit…
Nalam boldogabb ember nem lenne a foldkereksegen…
Istenem, mert van az, hogy nem
ugy nyirnak meg, ahogy en szeretnem, hanem
ahogy a fodrasz akarja? Hol hibaztam, mivel
vontam magamra haragjat? Tessek, lehajtottam
szepen fejem, elorenyujtom erosen
nyakam, meg sem moccanok, verejtekem se
merem letorolni… Valami nagyon titokzatos
oka lehet, amiert a fodraszok igy bannak
velunk, maskeppen nem talalok ra magyarazatot.
Sot ugy velem, hogy amikent a festonek
joga van sajat izlese szerint festenie le engem,
ugyanigy a fodrasznak is joga van hozza, hogy
sajat izlese es belatasa szerint nyirjon meg, le
es borotvaljon meg engem. Es hogy hagy-e
elvalasztast, gondoriti-e hajam, hogy megvage
– ez egyszeruen az o ugye, s engem egyaltalaban
nem kell, hogy erdekeljen. Mi tobb,
azon morfondirozom: melyikuk all feljebb a
tarsadalmi hierarchiaban – a festo vagy a fodrasz?
Azon morfondirozom, igen: mikor eljon
az ido, hogy a szepseg megmentse a vilagot,
melyikuket valasztja az ember – a festot vagy a
fodraszt?… Belenezek a tukorbe, s nem ismerek
magamra. A fodrasz tehat jo munkat vegzett…
Ki a kovetkezo?

 

34
Folebredtem, s elindultam az uton.
Sutott a nap, fujt a szel, esett az eso, s
minden olyan volt.
Mentem, mentem, mentem, s meglattam
valamit, amirol az utikonyv azt irja:
„A termeszet celjait szolgalja, es semmiben
sem kulonbozik az embertol.”
Aztan elaludtam.

 

35
Egy babugyar gumibabat, fabol faragott tanitot,
olomkatonat, muanyag orvost termelt.
Uzemzavar miatt a gyar futoszalagjarol egy
valodi ember is lekerult.
Ezzel az emberrel jatszott az osszes babu

 

36
Sullyedt egy hajo.
Osszegyultek fedelzeten az utasok.
Ugy dontottek, kapitanyt cserelnek.

 

37
Egy embernek volt egy bolgar alma.
Az pedig az volt, hogy muljon el a tel.
A tel utan muljon el a tavasz.
Az pedig, amirol az ember almodni se mert,
az volt, hogy a tavasz utan muljon el
a nyar is.

 

38
madarraj nezi magat
a felhos tengerben
elnyeli az eg melye
hosszan nez utana
a repulohal

 

39
szaron nyilo virag
Istenem
mert szantal ilyen sorsot a viragnak
a jo foldon kukorica no
ott mu a tragya es
gyom a virag
mondja a viragot ulteto ember
megcsokolnam a szarban kotoro kezet
ha nem volnek olyan piszkos

 

40
egyre csak ujrarendezgetek
hogy tur el Isten nem ertem

 

41
kibujok a borombol
hogy buzlik itt kinn
ahogyan benn

 

42
nem gondolok a holnapra
mindig szep a naplemente

 

43
Szervusz, cimboram!
Volna itt egy problema, amit szeretnek
veled megosztani. Azert volnank cimborak,
nemdebar, hogy megosszuk egymassal a
gondjainkat. Nehany napja Nemetorszagban
vagyok, szep az ido, mondhatni, minden
oke, csak nem tudok a fuszeklimnak helyet
talalni. Megszoktam, hogy amint lerugom
cipom az eloszobaban, ingemet pedig az
agyra dobom, a nagyszobaba menet kibujok
a zoknimbol, s amikor kesobb vecere
megyek, hopp, jol celzott rugassal odaropitem
a mosogephez. Evek ota igy csinaltam,
erted, ugye, Bulgariaban ha almombol versz
fol, az egyiket a folyoson levetem, a masikat a
konyhaban, itt meg nem tudom. Egyszeruen
megbolondulok. Volt ra pelda, hogy az egyiket
a furdoszoba ajtajanal vetettem le, a masikat
– a hall kozepen, leultem a teve ele, hogy
vegiglapozzak egy beemves reklamfuzetet,
eszem meg egyre a furdoszoba elotti zoknin
jar. Nem birtam ki, felugrottam, a zoknit
a hall fele rugtam, aztan kimentem a balkonra
s elszivtam ket cigarettat, hogy megnyugodjak.
Az egyik csikkel eltalaltam egy
szoborfejet lent a parkban, a masikkal azonban
semmit se csinaltam. Fel oraig celozgattam
a csikkel a masik szobrot, de mi tortent
velem, nem tudom, egyszer csak azon
kaptam magam, hogy a csikket a zsebembe
dugtam. Az ordogbe is! Kivert a verejtek
izgalmamban, erted. Leultem megint a teve
ele, de szemem csak a zoknin – az egyik az
uveges asztal ala kerult, a masik pontosan a
szonyeg kozepen pompazott. A fenti emeletrol
bombolni kezdett egy gyerek, ket orakor
azonban elhallgatott. Kereken negykor
gesitett. Negy ora egy perckor megerkezett a
vizvezetek-szerelo – a vecetartalybol harom
csepp hullott a foldre napjaban, ami azt
jelentette, hogy ki kellett cserelni. Elkapott a
duh, s az egyik zoknit a hallbol a konyhaba
rugtam. Leultem a teve ele s megprobaltam
semmire se gondolni, de akkor ujabb problema
jelentkezett – nem volt kedvemre valo
program. Az elso csatornan – csak allatok.
A masodik csatornan forditva – egyetlen allat
se. A harmadik csatornan – - csak szerelem.
Es semmi szex, erted? A negyediken – csak
szex. Ott halok meg. Amikor aztan azon
kaptam magam, hogy azt bamulom, mikent
huzza ra a no a kotont, ez pedig a konyhaban
hevero zoknit juttatta eszembe – forogni
kezdett velem a vilag. Minden arra mutatott,
hogy eletem boldog idoszakanak viszszavonhatatlanul
vege. Jobb labam ujjaival
ovatosan folcsippentettem a hallban maradt
zoknit, s akar egy piszkos macskakolykot, a
szennyeskosarba hajitottam. De megfogadtam,
tobbet nem csinalom. A konyhaba mentem,
s a masik zoknit egy rugassal bal felso
sarkaba ropitettem. Ahova egyszeruen odaragadt.
Na jo, mondd meg nekem, haver, mifele
tarsadalom az, ahol az embernek pillanatnyi
nyugalma sincsen? Ide tartunk? Ezert emeljuk
magasba ket ujjunkat? Annyira ossze
vagyok zavarodva. Ugy latszik, hogy amikor
eltunnek az allamhatarok, az ember csupan
a zoknija alapjan ismeri fel, hol van.
Bocsass meg, cimbora, hogy erre jutottam,
de igy gondolom – feleslegesen telt az
eletunk: az emberekkel harcoltunk, pedig
a zokninkkal kellett volna megharcolnunk.
Hala Istennek a gyerekeink legalabb mezitlab
indulnak Europaba.

 

44
magamba fogadnam az egesz vilagot
de nem vagyok olyan szerelmes
olyan ures vagyok

45
vallatom postaladam
bizonyitekot akarok kicsikarni
hogy elek
belenyulok a szemebe
szetverem a szajat
felkoncolom a hasat
valami a labamhoz hull
a vizszamla

 

46
harcolok vagy meghalok
van miert meghalnom
nincs miert harcolnom

 

47
a torpek vilagaban
minden kicsi
de ezt a torpek
nem erthetik
az oriasok vilagaban
minden nagy
de ezt az oriasok
nem erthetik
a normalis emberek vilagaban
minden normalis
de ezt a normalis emberek
nem erthetik

 

48
elindultunk
a politikai vezetok
elfoglaltak
a szellemi vezerek helyet
hova jutottunk

49
nagygyules
fellepek az emelvenyre
orromat a zaszloba fujom
lelepek az emelvenyrol
mit mondjak az embereknek
akik elott szegyent nem erzek

 

50
nem akarok magamert elni
nem akarjak hogy ertuk eljek
hala Istennek
nem vagyok Krisztus

 

51
orizz meg Isten
vagy
orizz meg Ordog
Isten megbocsat ellensegeimnek
az Ordog kiszivja veruk
Istenem
az Ordogot valasztom

 

52
tavaly az alma
februarban viragzott
es aprilisban lefagyott
tavalyelott ugyanigy
es most nem ehetnek almat
ha a termeszet tanult volna a hibajabol

 

53
elo viragok
csendelet-viragok
osszehasonlitom oket
Isten a holtakkal van

 

54
Egy tartalekos tabornok megnosult es boldogan
elt. Volt kinek parancsolnia, mikor keljen
s mikor fekudjon le, mit egyen s mit ne
egyen, mit vegyen fol s mit ne vegyen fol, mi
tetsszen neki s mi ne tetsszen, mit szeressen s
mit ne szeressen, mit gondoljon s mit ne gondoljon.
A tartalekos tabornok azonban attol
kezdve meg boldogabban elt, amikor gyermeke
szuletett.

 

55
Egy gazdag ember baratokat vasarolt. Az
elsot – hogy ejszaka kozepen folebressze, a
masodikat – evesre, ivasra s a nokhoz, a harmadikat
– beszelgetesre, targyalasra, a negyediket
– szolgalatokra, az otodiket – minden
esetre. S amikor a gazdag ember lyukas garas
nelkul maradt, osszegyult az osszes baratja, s
eladtak.

 

56
Ivan vagyok. Vagy angolul John.
Nem, en vagy Ivan vagyok, vagy John.
John nem tetovazna, biztosan Ivan
vagyok.
Nem nyertem a lotton, leettem a nadragom,
karamboloztam a kocsimmal, senki nem
szeret, panaszkodom – tehat Ivan vagyok.
Nem dohanyzom, gorkorcsolyazom a
parkban, versenyzek, jol erzem itt magam
– tehat John vagyok.
Ha elveszitem a versenyt, az a veg – Ivan.
Ha elveszitem a versenyt, az a kezdet
– John.
Igazsagtalan a vilag, en megvaltoztatom
– Ivan.
Gyonyoru a vilag, s en megvaltozom
– John.
A politika…
A penz…
Nem tudom…
Tudom…
Bunos vagyok…
Buszke vagyok…
Ok…
En…
Mi tortenik velem?
Ivanbol lesz John, Ivan azonban Johnbol
nem lesz…
Ki mondja ezt?…

 

57
Egy bolcs mosolyog.
– Mert mosolyogsz, te bolcs? – kerdezi
egy egyszeru ember.
– Nem tudom – vonja meg vallat a bolcs.
– Ha tudnad, nem mosolyognal – mondja
az egyszeru ember.

 

58
Draga gyermekem, boldog unnepet!
Eltelt, ahogy mondani szokas, a remeny egy
ujabb esztendeje, amelyikben nagy sikereket
ertunk el.
Azt hittem, boldogsagot adhatok neked, a
gyermek boldogsagat, te pedig azt hitted, teljesulnek
almaim…
Barcsak el tudnad felejteni ezt a telet,
amelyben sargarepa orraert megoltek a hoembereket,
es csak a hoviragokra emlekszel majd,
amiket rajzoltal.
Ha nem mindig kerult ennivalo az asztalra,
ez nem azert van, mert nem volt penzunk,
hanem mert en megallas nelkul dolgoztam,
hogy legyen valami ennivalo az asztalon.
Emlekszel meg, ugye, hogy osszehoztuk
szuletesnapjainkat. En kivettem a bankbol
eletbiztositasomat, te osszetorted a befottesuveget,
hol a sztotinkaid gyujtogetted…
A feher torta, amit akkor keszitettunk,
betoltotte egesz hazunkat, a gyertya pedig a
mai napig lobog nekunk. Es amikor megkerdezed,
mitol egett meg az arcom, azt hazudom,
hogy veletlenul beledugtam fejem egy
kemencebe, amikor pedig en kerdezlek teged,
mitol egett meg a kezed, azt hazudod, hogy
veletlenul hozzaertel a Naphoz. Es mindketten
elhisszuk ezt, s azt mondjuk: „Maskor
ezt ne tedd!”
Hallom, azt mondjak az emberek a
hatunk mogott, hogy amikent a suszter gyereke
mezitlab jar, ugyanigy jar szomoruan a
humorista gyermeke.
Hadd vigasztaljalak, talalkoztam a suszterral,
s megigerte, hogy lesz cipo a gyermeken.
Miert nevetsz?
De hat te tenyleg nevetsz?!…

 

59
Reszketo visszapillanto tukor. Kodbe veszo ut
nezi magat benne.
Emberekkel, faradtsaggal, elelemmel,
buzzel, alommal teli autobusz.
Valaki valamit keres. Megtalalja megtaposott
orajat, s boldogan a csuklojara csatolja,
Egy asszony leveszi a cipojet.
Valaki tovabb keres valamit.
Az autobusz eltunik a kodben.
Ajtajai mintha lakattal lennenek lezarva.
Az asszony mezitlab megy a harmatban.
Messze a repuloter.
Koldokzsinor koti ossze a repulot az
asszonnyal.
A zsinor megfeszul, a repulo uvoltve felszall.
A repulo megszabadul az asszonytol.
Vagy forditva.
Az elszakadt zsinorbol ver csepeg.
A felhok folott a szabadsag.
Mig fel nem tunik a Nap, s az asszonyt
langga nem lobbantja, latom a visszapillanto
tukorben, ahogy felveszi cipojet.
A tukor darabokra torik.